Település

A település elhelyezkedése

Jéke, az Északkelet – Nyírségben Nyíregyházától ÉK-re, mintegy 53 km távolságra található település. A 4-es főútról Kisvárdánál leágazó alsórendű úton közelíthető meg. A község mai képét a kultúrnövényzet, a szántóföldek, gyümölcsösök és kertgazdaságok jellemzik, agrártájait félkultúr kaszálók és legelők színesítik. A gazdaságföldrajzi tényezők főként mezőgazdasági termelésre, ezen belül alma, burgonya, és kukorica termesztésére adnak lehetőséget.

Fontos a már meglévő közlekedési és távközlési infrastruktúra is. A település Kisvárdától mindössze 5 km-re van, nagy az átmenő forgalma Záhony közelsége miatt. A lakások 70%- a vezetékes telefonnal ellátott, a Westel, a Pannon GSM, és a Vodafone rádiótelefon-szolgálata az egész környéken elérhető.  

Története

Neve török eredetű személynévből származik. Igen korán, már a XIII. század elején felbukkan az oklevelekben. A község 1212–ben tűnik fel mint Zsurkkal határos település. 
A falut a tatárjárás elpusztította. 1290-ben Fudurjéke néven ismét megjelenik. Eredeti birtokosai Fodor fiai voltak, akik birtokát – örökös nélkül elhalván – IV. László 1290-ben a Balogh – Semjén nemzetségnek, III. Endre pedig 1291-ben Zelemér fiának Zadurnak adományozta. 
A XIV. században a Jékéről elnevezett család több, szomszéd helyen birtokos. Vitézségükért cserében az uralkodó jelentős földterülettel ajándékozta meg a Jékei fivéreket. Ettől kezdve a jékei nemesek állandóan perben álltak a kisvárdai Várdai családdal, s azok is egymással, az egyes családokat megillető birtokrészek miatt. A XIV – XV. században a Jékei családokkal rokonságban álló más nemesi famíliák is birtokolták. 1466-ban a Megyery és 1600-ban a Szakadati család tulajdonában állt. 1486-ban kizárólag a Jékei – család tulajdona. Birtokosai Jékei Tibor és Bochen. A XVI. században Jékei Mihály halálával leányára, illetve férjére Bulyi Zsigmondra szállt át, aki felvette a Jékei nevet. A XVIII. század végén és a XIX. század elején a Jékey, Tömösváry, Batta, Kádár, Harsányi, Lánczy, Makláry, Szőgyény, Uzonyi és Pethő családok birtokába kerül Jéke községe. 1840-ben a Jékei család a Szamosközbe telepszik át, így a leányági örökösök útján évszázadokon át megtartott birtok  főhelye mások  kezére került.

A település fénykorát a Liptay-család „uralkodása” idején élte, különös tekintettel Liptay Bélára, arra az emberre, akinek élete és tevékenysége napjainkig ható nyomot hagyott nem csak Jékén, hanem Szabolcs vármegyében is. 
A Liptay-család Zemplén megyéből származik. Az egyik ős, Liptay Márton 1732-ben nyert címeres nemeslevelet. Ez arannyal és ezüsttel borított pajzsban egy karóra csavarodó szőlőtőkét ábrázol, melyet kékmezű kar tart. A família Jékén bírt földesúri joggal, itt építette meg az 1860-as évek elején kisfaludi Liptay Károly a nemesi kúriát.
Liptay Károly 1825. január 1-én született Karászon, jogot végzett. 1847-ben ügyvédi oklevelet nyert és atyai örökségén Jékén telepedett le. Az 1848-49. szabadságharcban a zemplén megyei önkéntes zászlóaljnál mint közvitéz harcolt.
Feleségül vette a jékei báró lányát, báró Horváth Karolinát. Házasságukból 1857. június 25-én született meg Béla nevű gyermekük. Ezt követően gazdálkodott, majd az 1860-as években Szabolcsmegye főszolgabírája lett. A díszes kúria felépítéséhez szükséges munkaerő biztosítása érdekében telket adományozott munkásainak.
1876-tól közigazgatási bizottsági tagként működött. 1887-ben a Nyírbátori kerület országgyűlési képviselőnek választotta. Meghalt 1889. május 4-én, Budapesten 64. életévében.

Béla fia iskoláit a kassai premonterieknél, a kalksburgi jezsuitáknál és Budapesten végezte. Állattudományi vizsgája után visszatér jékei birtokára, s átveszi apja gazdaságát. A község egyre gyorsuló ütemben fejlődik. Malom, szeszfőzde és hatalmas lovarda épül, a lóállományt angol telivér és félvér ménes gazdagítja.
1880-ban feleségül veszi Draskóczy Lenkét, akivel boldog házasságban élt. A frigyből két gyermek született: Liptay Elza (Korniss Ferencné) és Liptay László.
A politikus Liptay Béla már itt bekapcsolódik a közéletbe, hiszen két évtizedig volt a falu bírája és tagja a képviselőtestületnek. Képzettsége és tehetsége alapozta meg azt, hogy a megyei törvényhatóság munkájában is részt vegyen, ezzel mintegy apja örökébe lépett. A kisvárdai kerület országgyűlési képviselőjének választották.
Kisvárda két fontos kultúrintézménye neki köszönheti létét. (Az 1895-óta áhított gimnázium 1911-ben nyílt meg. A Szent Orsolya-rendi zárda és tanítóképző, valamint a hozzá tartozó római katolikus polgári leányiskola szintén a politikus közbenjárásának köszönhető.)
„Nem fogok addig nyugodni, míg a bakti vonat a gimnázium kapujához nem hozza a tanulókat.” A földesúr ezen elképzelése is teljesült, hiszen 1912. szeptember 28-án megnyitották a Kisvárda – Nyírbakta közötti vasútvonalat. (Ez a Hármasúti megálló.)
Képviselői megbízatása alatt az istentiszteletek után tájékoztatta a község lakóit az országgyűlés döntéseiről, a világ híreiről. 1918-ban a forradalom kitörésekor lemondott mandátumáról. A felsőház újjászervezése után küldöttként ismét beválasztották.

Liptay Béla tevékenységének, áldozatkészségének több olyan alkotása van, mely ma is őrzi egykori létrehozójának emlékét. Ezek közül talán a legelső a római katolikus templom. A korabeli hírlap így számolt be 1888-ban a templomszentelésről: „Megható és szép ünnepély folyt le f. hó 15-én Jéke községben, az újonnan épült díszes templom felszentelése alkalmából. A templom - egy régi alapítvány felhasználásával - többek és különösen a Liptay család bőkezű adományából épült. A felszentelési szertartást Györgyényi Ignácz egri kanonok úr (volt kisvárdai plébános) végezte. Az ünnepi beszédet Petheő József mándoki plébános (jékei születésű) mondotta… Az istentisztelet befejezte után Liptay Béla vendégszerető házánál fényes díszlakoma volt…”.

1928-ban szintén az ő kezdeményezésére az egri érsekség tervezetet készített arról, hogy a kisvárdai plébániához tartozó fiókegyházban előbb helyi lelkészség, később pedig plébánia létesüljön. 1934-ben Béla fiának Lászlónak, és a helyi hívek áldozatvállalásának köszönhetően felépítették a lelkészlakot, az érsekség a lelkészséget december 12-én plébánia rangra emelte.
A millennium alkalmából Liptay Béla a településen községházát épített. 1906-ban pedig arról számolhatott be a korabeli krónikás, hogy a római katolikus egyházközösség november 25-én új iskolát avatott.
„Valóban boldog község, melynek olyan jótevője van, mint Liptay Béla, ki minden elfoglaltsága mellett időt talál és alkalmat vesz magának, hogy községe egyházi és polgári ügyeivel foglalkozzék…”

Az eddig bemutatottakon túl Liptay Bélát a gazdasági élet területén is élénk és kiemelésre méltó tevékenység jellemezte. Ősei birtokán gazdálkodott, de volt földje Újfehértón, Gyulaházán és Pócspetriben is.
A nevezett személy buzgólkodása nem csak Jékén járt sikerrel. Képviselővé választása után még nagyobb lehetőségek nyíltak meg előtte, és ő sohasem habozott teljes befolyását latba vetni, ha Felsőszabolcs ügye ezt kívánta.
Örök nyughelye a ma is fennálló családi kripta.
A Liptay-család nagy gondot fordított a helyi értelmiség kialakítására is. Liptay László az iskolaszék elnökeként rendszeresen részt vett az iskolai záróvizsgákon, s a kiemelkedő gyerekek gimnáziumi költségeit teljes egészében állta.
A II. világháború jelentős veszteségeket hozott a Jékén élők számára is. A visszavonuló magyar hadseregbe 22-23 embert hívtak be, akiket három hetes kiképzés után a frontra küldtek. A harcok Kishuta, Nagyhuta és a Don-kanyar vidékén zajlottak. 

A behívott férfiak többsége hadifogságba esett, s nyolvan soha nem térhettek vissza a harcmezőről.

Balázs Gyula
Dudics István
Hultai József
Kézi Bertalan
Majoros József
Mező László
Sándor József
Tóth István

1945-től megindultak az építkezések, ekkor alakult ki a falu mai képe. Az emberek folytatták a mezőgazdasági termelést, s 1960 elején megalakult a helyi termelő szövetkezet. Még az 1960-as években (a megyében elsőként) kiépítésre került a vezetékes ivóvízrendszer.

A falu a szocializmus alatt 1990-ig Tornyospálca társközsége volt, a Kisvárdai járásban. Az 1990. és 1994. évi önkormányzati választások során Bogáti János személyében független polgármestert választott a község; a képviselőtestület tagjai szintén a független jelöltek közül kerültek ki.
Ebben az időszakban ismét jelentős fejlődésnek lehettünk tanúi. A korábbi földutak szilárd burkolatot kaptak, 1993-ban gáz, 1995-ben telefonhálózat épült.

Népcsoportok

2001-ben a község lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.

Nevezetességei 

  • Római katolikus templom - 1889-ben épült.
  • Református templom - 1888-ban épült fel. (az új templom 2001-ben épült)
  • Liptay kripta - 2004-ben felújították
  • Háborús emlékmű

 

Liptay sírhely

 A Jékén földesúri joggal bíró Liptay-család temetkezési helyéül szolgáló kriptaépület valószínűleg az 1850-es évek táján épült. A nyolcszög elrendezésű épület pince részének oldalfalaiban 12 boltozatosan kialakított sírhely található. Ezekből sajnos mára már csak kettő van lezárva, melyeket sohasem bolygattak meg. A sírkamra megközelítése az épület főbejárata előtt épített lépcsőn történt, amelyen keresztül a halottakat koporsóban levitték. A pince feletti födém közepén egy nyílás található, mely azt a célt szolgálta, hogy a temetési szertartások alkalmával a család tagjai erről a szintről búcsúztathassák halottaik földi maradványait.

E gyönyörű temetkezési hely 2000-től műemléki védelem alatt áll.


Dózsa György út

 Az 1800-as évek és a századforduló hangulatát idézi a Dózsa  György út. Központjában a községháza és a római katolikus templom áll. A község közigazgatási épülete a XVII-XVIII. században készült klasszicista kúriaépület. Jelenlegi arculatát 1990-ben kapta, amikor tetőszerkezetét az épület jellegének megtartásával teljes mértékben felújították. Itt kapott helyet a Polgármesteri Hivatal és az Óvoda is. Nyitott tornácos formájával, stukkózással ellátott homlokzatdíszeivel és kiemelkedő kápolnarészével igazán impozáns látványt nyújt. Különlegességei a rejtett pincerészek, valamint a belső közlekedésre épített fali lépcsők, amelyek az itt élők biztonságát szolgálták

A községházával szemközt magasodik fel a római katolikus templom. A kor építészeti stílusának megfelelően kéthajós változatban épült toronyépület. Liptay Bélának köszönhetően 1888-ban bazaltkő alapra került égetett tégla falazattal. A torony magassága kb. 20m. A kéthajós részben oltár található. A templomépülethez paplakás és két, a hívők által állíttatott kőkereszt tartozik.


Református templom

 Története: 1433-ban a falu közepén állt a Mindenszentek tiszteletére emelt fakápolna. Felszerelési tárgyai közül egy kettős évszámú (1577és 1630) aranyozott ezüst úrasztali pohár bizonyítja a református egyház létét, mely használatba vette a fatemplomot.   A XVIII. században a görög katolikus lakosok, a földesurak támogatásával több ízben szerették volna megszerezni a templomot. Az 1809. évi leltár szerint még mindig fatemplom, haranglábbal, s a harang közös volt a római katolikus hívekkel.1847-ben a düledező templom építésére gyűjtést szerveztek, s részben vályogfalakkal váltották ki a faszerkezetet. 1887-ben elcserélték a templom telkét, amelyen még abban az évben felépítették  Erdélyi József építőmester munkájával az iskolát és a kántortanítói lakást, melynek utca felőli része a 2001-ig használt templom. 2001-ben az épület rossz szerkezeti állapota miatt új templom építése vált szükségessé. A jelenlegi templom modern, klasszicistára emlékeztető építészeti stílusával, színeivel és formavilágával a kis település egyik ékköve.